Avagy, így kell stílusosan megszabadulni gyomrod tartalmától egy trolimegállóban.
Pár hete utazok a tömött villamoson, mellettem egy 30-as évei elején járó arc egyik kolléganőjének meséli, hogy valamelyik reggel, mikor szállt le a troliról, majdnem lehányta egy siheder.
Ezt így elképzelve első nekifutásra, a körülmények részletesebb ismerete nélkül, fél méterre a beszélgetőktől, elkezdtem vigyorogni. Nyilván észrevették és nem értették mire ez a nagy öröm, de nem tudtam magamba fojtani. Mondhatni rám/előtört.
Az úr ennek örömére elkezdte kibontani a történetet, amiből kiderült, hogy a srác aki majdnem lehányta a barátnőjével volt és épp az előző esti buliból caklattak haza, már a munkába és dolgozni induló emberek között. Már épp szálltak le a troliról, amikor a srácból kikívánkozott az a fél gyros, amit a buli után evett, így nem volt mit tenni.
Azt lehet, kicsit undorítóbb lett volna, ha a buszon csúszik ki, így legalább nem tett kárt senki érzékszervében. Az ember cipőjére is csak ráfröccsent és a srác barátnőjének is csak egy embertől kellett bocsánatot kérnie.
Mindenesetre én nagyon jót nevettem azon, ahogy előadta "az arc" a villamoson a történetet. Valamiért feldobta a napom, hogy nem ugyanazokról a sablonos témákról van csak szó emberek között.
Most pedig következzék egy videó a Reader's Digest jóvoltából Kovács András Páterrel. :)
