Biztos volt már olyan, hogy perceken keresztül káprázik a szemed..
A mai napon álltam szépen sorban a postán. Elég szakadt épület, ezek az igazi szoci átlátszó, de mégis furcsa barna függönyök félrekötve az ablak két oldalára. Soha meg nem takarított ablaküvegek. Félhomály. Villogó neon világítás. Tömött sorokban fizetik a csekkeket a népek. Vannak még előttem legalább négyen, vagy öten. Már majdnem látom a postásnéni fejtetejét, de valami eltakarja. Ekkor veszem észre, hogy egy elképesztően hívogató, már-már a giccsesség határát súroló hologramosan mozgó macskás naptár borítója díszíti ezt az autentikus összképet.
