Az elmúlt időszak egyik legnagyszerűbb találmánya, amikor a film szinkronhangja egy verssel helyettesíti az eredeti szöveget. A szinkronhang biztosítja, hogy a karakter nem lesz életidegen a szemnek és a fülnek.
A Blöff egyik legerősebb jelenetének képe úgy hat a nézőre, hogy közben a film karaktere szövegét tekintve komoly. Képtelenség lenne elvonatkoztatni az eredeti szövegtől, ha nem lenne alatta a vízállás-jelentés. Egyszerűen fenomenális! Szerencsére apad a Rába Körmendnél.
Kölcsey Ferenc - Huszt (Kézdy György előadásában)
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29.
Vers forrása: http://mek.niif.hu/00700/00738/html/vers06.htm
