Szoktak olyan okosságokat mondani, hogy a tudás hatalom.
A nem tudás, akár boldogságom forrása is lehet(ne).
Született itt már írás az internetről, de most kicsit a "napi hírek" követéséről lesz szó. Mondhatni "tudósítás" jelleggel.
Történt egyszer (ma), hogy vacsora közben bekapcsoltam a tv-t. Na, már most tudhatjuk, hogy annyira sok olyan műsort nem találtam 19:00 óra magasságában, ami lekötött volna. Így maradt az egyik kereskedelmi csatorna valami híradóra emlékeztető megoldása.
Mire emlékeztető? Hogy néz ki egy híradó?
Tehetnénk fel a kérdést teljesen jogosan. Általában egy nő és egy férfi nagyon kicsípve, nagyon komoly arcberendezéssel ül a képünkben és nagyon szigorú hangon közli azt, amit vetítenek neki. Nyilván van előttük papír is, amit lehet szorongatni, de azon valószínűleg horror film szövegek vagy képregények lehetnek. Azért kellhetnek, hogy megőrizzék egész műsor alatt a vérben forgó szemeket.
Foglalkoztam már a kritikán aluli hisztériakeltő hírek kapcsán a másik kereskedelmi tv egyik esetével, amikor a szállópor-koncentráció mértékén kívül csak a műsor színvonala volt kritikusabb.
A két "hírközlőn(?)" kívül tehát szükségünk lehet még egy jó szaftos híradóhoz rengeteg nem hétköznapi esetre. Ilyen lehet egy tömegkarambol Szingapúrban, ahol 49 órája próbálják kiszabadítani a "lánglovagok" a tűzből a 99%-ban megégett japán turistabuszban utazókat, ahol a busz sofőrje olyan részeg volt, hogy belső égése okozta a szerencsétlenséget.
Tuti siker lehet még a kínai bányászszerencsétlenség is. Amikor 1500 munkás rekedt a -35 fokban 200 méter mélyen. Egyébként is, havonta 150 ezer bányász reked a mélyben Kínában mostoha körülmények között.
Folytathatnánk a sort, de talán erre nincs szükség, aki napi rendszerességgel csak véletlenül is elcsíp egy foszlányt a "hírekből," biztos tud még vagy 100 példát felsorolni.
Miért jó, ha nem nézünk "híradót?"
Megkíméljük magunkat olyan felesleges információktól, amit a világon semmire nem tudunk felhasználni. De mégis az adott pillanatban kicsit felidegesít, majd a műsor végével el is felejtjük 90%-át. 8% az, amit reggel a tömegközlekedésen úgyis hallunk egyik jótét és rendkívül tájékozott utastársunk fröcsögő (értsd. közhelyes) még a "hírekhez" képest is lebutított megközelítéséből. A maradék 2% pedig legyen mondjuk a mindig utolsóként elhangzó "állatos" majomkodás, amikor nagyon ritka, de nagyon hasznos állat hozott utódot egy olyan ország, olyan állatkertjében, amiről valószínűleg soha nem is hallottunk.
Ha nézem, csak tudom, hogy megint eltöltöttem fél órát fölöslegesen a Földön, ha nem nézem, a 8-10%-át úgyis megtudom következő nap a buszon/metrón vagy az iskolában/munkahelyen.
