Meccselő Delfinek - Tudósítás

Pénteken délben egy kiadós bisztróban kávézva futottam bele életem eddig legfurcsább jókívánságába.

Ez a következő képen hangzott:

"Áldott, békés, boldog, sikerekben és lencsében gazdag hétvégét kívánok!"

Álltam a pultnál és nem tudtam mit kezdeni a szituációval. Ezért elszörnyedt fejjel pásztáztam az aranyköpést megeresztő figurát. Volt, akiből röhögést váltott ki, volt, akiből torzult arcot. Na.

Ami igazán megfogott az, inkább az emberünk indokolatlanul magas hanghordozása és vigyorgóan eltorzult feje volt.

Mi következik ebből?

Nem tudom. Talán a következő dal a hétvégéhez.
Punnany Massif - Hétvégre

Akinek nem tetszik, járjon utána.
 

Avagy, így kell stílusosan megszabadulni gyomrod tartalmától egy trolimegállóban.

Pár hete utazok a tömött villamoson, mellettem egy 30-as évei elején járó arc egyik kolléganőjének meséli, hogy valamelyik reggel, mikor szállt le a troliról, majdnem lehányta egy siheder.

Szoktak olyan okosságokat mondani, hogy a tudás hatalom.

A nem tudás, akár boldogságom forrása is lehet(ne).

Született itt már írás az internetről, de most kicsit a "napi hírek" követéséről lesz szó. Mondhatni "tudósítás" jelleggel.

Mily rövid az élet!
Mint hullócsillag futása,
Mely földünk körébe jutva,
Lángra gyúl, és tűz-barázdát
Írva elszalad, gyorsabban,
Mint egyet pillantanál.
Útja honnan jött? hová visz?...
Míg sötét volt, s ujra az lesz,
A világ-ür végtelenjén
Hol bolyongott? és hová fog?...
Ki tudná megmondani!
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek...
Mely csak e föld gőz-körében
Vetve lángot, addig fénylel,
Amig éppen áthaladsz;
Bölcsőd és sirod homály.
Akkor lobbanál-e föl csak
Az állatban, s véle múlsz el?...
Vagy jövél a végtelenből
Ismeretlen, hosszu pályán,
S visszatérsz azon megint?...
Oh, ha nem volt, és ha nincs
E parányi csillogáson
Innen és túl folytatás:
   Mily rövid az élet! -

   Megfelelsz te, lélek.
Volt idő, mikor tagadták
A futamló csillagot:
Semmi az, csak földi pára,
Lobban, és fut, és el-ég.
Most a szellemet tagadják:
Semmi az, csupán anyag,
Agyvelő, vér és ideg
Összhatása, mely azonnal
Véget ér, ha szétbomol
Agyvelő, vér és ideg.
Az anyag a halhatatlan:
Fűben-fában újra éled,
Összetársul, meg elszéled
Mindörökké, szakadatlan;
Hanem e feltámadást
A szellem nem éri meg:
Ez üres hang, nincs sehol,
Puszta réme ferde agynak,
Mílyet századok ránk hagynak -
   S csak zavarja a tudást.

   Oh, ti, akik jobb felemnek
Már e földön mély sírt ástok:
Oly bizonyos hát tudástok,
Hogy helye sincs védelemnek?
Nem mond ellen az a szellem;
Mely kutat, hogy támaszt leljen
Megtagadni önmagát?
S nem rettegné, ha meglelte
- Mit tudása így teremte -
Azt az örök éjszakát?...
Ah, jobb volna kissé várni,
Nehogy úgy találjon járni
Az a híres tudomány,
Mint ama gyors fénnyel jára,
Mit csillagnak vélt a golyhó,
Ő azt mondá: csak gyúlt pára:
S ím, ma áll, hogy égi bolygó -
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva
Élt világ kezdete olta;
Mit remélt a hindu, párz;
Amért lángolt annyi oltár,
Zengett Szíonon a zsoltár:
Hogy nem addig tart az élet
Míg alant a testbe' jársz;
Hanem egykor újra éled,
S költözzék bár fűbe, fába
Vagy keresztül állaton:
Lesz idő, hogy visszatérhet
Régi nemes alakjába,
Megtisztúlva, szabadon;
Vagy a "boldogok szigetjén",
Mint hivé a boldog hellén,
Vagy az üdvezűltek helyén,
Mint reméli keresztyény,
Lesz dicsőbb folytatása:
Én ezt meg nem tagadom. -

   Mit hisz a tudós? ő lássa,
Földi pályám' ami nézi:
Annak immár vége lesz,
Vissza senki nem idézi; -
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban,
Kis fény is ha nagynak tetszik,
Hogy a föld körén bolyongtam:
Egy barázdát én is vontam.
Az emberek ráveték
Pillantásukat egy percig, -
S egy tudós tán megfigyelt
És lapjára, sok száz jelhez
- Ahogy csillagfutást felvesz -
Könnyed, vékony karcolással
Rólam is tőn némi jelt,
Mire reggel ő sem ismer;
S összevéti annyi mással
A jövendő nemzedék,
Mely se kérdi tán, se tudja,
Nem is igen lesz rá gondja:
Hogy itt éltem, s a tömegben
   Én is lantot pengeték.

(1877 júl. 14)

Először szögezzük le, idén Karácsony a lehető legrosszabbul terül el a naptárban.
Aki még nem konstatálta volna:

Igen, 24-e szombat,
25: Vasárnap,

26: Mondjuk hétfő, de a hétfőt mindenki utálja, ugye..
 

Tehát két ünnep között bőven lesz ideje a szorgos hazánkfiának munkába roskadni.

Öröm az ürömben, ahogy ez a mellékelt ábrán is látszik, január elseje is vasárnapra esik. Így hasznosan lehet majd tölteni a regenerálódást a munkahelyen január második napján.

Ennél rosszabb leosztás nagyon nehezen születhetett volna, úgyhogy már el is kezdtünk gondolkodni, hogy mi a teendő ebben az esetben. Hogy lehet hasznosan eltölteni azt a kevés napot, ami megadatott Ünnepek címszó alatt.

- Nálatok mi kerül idén "A fa" alá?

- Milyen fa?
 

A probléma lehet, hogy nem is magával a napok eloszlásánál kezdődik. Ahogy a mellékelt "vicc" is mutatja.

Híradásokban sűrűn elhangzik, hogy ebben az évben a különböző fenyők mennyivel drágulnak méterenként. Ez biztos csodálatos megközelítése az ünnepnek, de lehet, hogy ezt a blogot olvasók máshogy gondolják.

Példának okáért: nem kell négy méter magas nem tudom milyen, de nagyon drága fenyőt venni Karácsonyfa alapanyagnak, mert minek. Ezen kívül mindenkinek van raktáron dísz a fára az elmúlt évekből.

Most mondanám, hogy nagymamáméknál mindig dió volt becsomagolva különböző "hulladék" csomagolópapírba. Akinek nincs diófája, valószínűleg inkább díszt vesz, mert a dió kicsit lehet, hogy drágább.

Kritikus kérdés minden évben a fa talpa. Tudjátok, az a fém, amibe bele kell faragni a fát. Mivel ezt tavaly nagyon szép feketére lefújtam festékkel (úgy, hogy beleragadt a fa) az idén csak faragni kell. Esztétikailag nem vesztett sokat külleméből. Ezt sem kell venni minden évben..

Karácsonyi hangulathoz elengedhetetlen még az evés-ivás. Ha az ember a díszeken és a fán spórol, a lakmározáson inkább ne tegye. Miért? Mert egyszer van egy évben ilyen Ünnep. Nem arra gondolunk, hogy tonnaszámra vegyen halat és hektoliternyi halászlevet főzzön, hanem amit megvesz az ne a "legkisebb is számít" legalja kategória legyen. Szerintünk.

Ivás: Karácsony környékén és a hidegebb idő beálltával jól eshet némi forralt bor. Természetesen csak módjával, de itt is a minőséggel inkább nem spórolva. Pont elég rosszakat lehet kóstolni a belvárosi karácsonyi vásárokon, nem kell ezt még otthon is tetézni a kannással. Amúgy lehetőség szerint egy jó házi pálinka dukál(na) az ünnephez.

Természetesen a forralt borra is van már bevált receptünk. De, aki kíváncsi hamar megöregszik alapon, ezt majd egy másik írásban sütjük el (/meg). :)

Szerintünk valahogy így kell kinéznie a Szeretet Ünnepének. Kevésbé anyagiasan, de mégis együtt. Család, barátok és a delfinek. :)