44 évvel ezelőtt, 1966. Május 24-én született, közhiedelemmel ellentétben nem Marseilles-ben, hanem Párizsban. Neve pedig: Eric Daniel Pierre Cantona
Mostanság kizárólag francia színészként kezelik, pedig csak a labdarúgástól való visszavonulása után lett az.
Profi pályafutását a francia Auxerre-ben kezdte.
Volt egynéhány emlékezetes kirohanása melyek „áldozataiul” csapattársai, edzői, bírók vagy épp szurkolók estek. Ilyen volt, amikor a Marseilles játékosaként barátságos meccsen lecserélték, ezért belerúgta a labdát a tömegbe és földhöz vágta a mezét. 1 hónapra eltiltotta a klub. De volt arra is példa, hogy tv-n keresztül inzultálta a francia válogatott edzőjét, ezért 1 évig mellőzték. Ezután megfordult még a Nimes csapatában, ahol egy meccsen hozzávágta a bíróhoz a labdát, amiért nem értett egyet a döntésével. A francia szövetség egy meccsre eltiltotta, mire ő egyenként a bizottság tagjait leidiótázta, ezért 3 hónapra eltiltották. Így 1991-ben visszavonult a labdarúgástól, de Platini – akkori francia szövetségi kapitány és csodálója meggyőzte, hogy ne tegye, így pszichoanalitikus tanácsára Angliában kezdett új életet.
Majd 1992-ben az angol Leeds United-hez került, ahol 28 meccsen mindössze 9 gólt rúgott.
Elég nagy sikereket azonban csak ezután csatárként ért el a Manchester United-del, mely csapat az ott szereplése idején támadt fel és nyer meg sorozatban többek között 5 év alatt 4 bajnokságot, 2 FA-kupát és Ligakupát. 1996-’97-es szezonban a vörös ördögök csapatkapitánya Roy Keane előtt. Ezen túl 45x francia válogatott is volt, valamint 1993-1996 között csapatkapitány Didier Deschamps előtt.
Filmes karrierjét, mint már említettem volt labdarúgói pályafutása végeztével kezdte. Feltűnt többek között a focis berkekben jól ismert Nike reklámok legtöbbjében. Ezen kívül 1998-ban a Mookee, beszélő majom című filmremekben alakított egy mexikói boxolót, aki pap barátját segítve azért harcol, hogy örökbe fogadhassa Mookee-t.
Következő alakítása 1999-ben A lápvidék gyermekei című filmdrámában esett meg. A történet szerint 1921-et írunk, amire a főhős lánya később emlékszik vissza, mint nagymama és lényegében siratja a lápvidéket, meg az elmúlt kort.
2003-ban egy Zabagép című filmben a főhőst alakítja, aki evési kényszerben szenvedő rendőrfelügyelő. Az orvosok egy évet se jósolnak neki. Közben történik egy bűntény, amihez a rendőrségnél csak ő elég okos ahhoz, hogy feloldja a rejtélyt. De helyette inkább egy nőt visz rendszeresen vacsorázni.
Ez után még volt 2-3 alakítás, de ezeket inkább tegyük félre rosszabb időkre, mert következik egy 2009-es kuriózum, mely címe Barátom, Eric (Looking for Cantona in ínglis). Sztori a következő: Van egy 50 év körüli postai alkalmazott, aki 2 intézetes gyereket nevel, x éve elvált, de házasságából származó lánya szült akivel valamelyest tartja a kapcsolatot, megkéri hogy vigyázzon a gyerekre, ezért találkozni kell volt feleségével is. Az intézetes srácokkal is közben problémák vannak. Lényeg, hogy ezt a terhet kell elviselnie a főhősnek, akit egyébként Steve Events alakít. Na ehhez van neki szüksége barátra, aki jelen esetben a magát alakító Eric Cantona.
Jelentőségét szerintem jól példázza, hogy a britek „Eric the King”-nek ismerik inkább, emellett szokás még úgy emlegetni Franciaországban, mint a „Zidane előtti Zidane”-t. Ha még ennyi nem lenne elég fűződik a nevéhez egy - megint csak őt magasztaló mondat - miszerint: „I’m not a men, I’m Cantona.”
Valamint a fentebbiek tudatban látszik talán a legjobban, hogy ő az egyik azon kevesek közül, akik franciaként el tudták magukat fogadtatni Angliában. :)
Na meg persze nem kizárólag David Beckham miatt híres az a 7-es mez a Manchester-ben.
Ezen kívül álítólag a felhajtott gallérú mez, majd póló is tőle ered. :)
