Érzem: a mámor csöndes éjjelében Háborgó lelkem már pihenni kezd És lassan, lassan, csaknem észrevétlen Reám borul a virradatlan est. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élő halott.
Még kacagok, ha rám…