Ernő mély iszapos sárba süllyedt. Keresi a kivezető utat az új szakmai kihívásokat jelentő szebb jövőt kínáló helyi termelő szövetkezet rögös ösvényein kóborolva. Az alábbi kis meserészlet Harmati Ernő egy kihívásokkal szegélyezett mellékútjáról szól, ahol kereste, de még nem találta meg a szakmai sikerhez vezető mocsárt:
Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer a NégyszögletűKerekerdő. Itt történt egyszer, hogy Harmati Ernő és kedves főnöke, Mihály, a helyi téesz ura besétált kisfröccsözni a vasútállomásnál a Restibe. De Mihály keresztbe szántotta Ernő italozós estéjét. Ernő e gyanútlan napon munkahelyén kezdte a napot, a helyi tsz-be, ahol a vezérkar kitalálta, hogy nyugati sugallat hatására motiválni kék a munkavállalót. Mégiscsak jobb úgy dolgoztatni, hogy van valami cél. Így Mihály, a főnök este meghívta a helyi korcsmába főhősünket, hogy gurítsanak már le néhány pohárkával a wiszkiből. A első két körben nem szóltak egymáshoz. Mihály egész héten az új traktort hajtotta a szomszéd falu és az erdő között, így nem sokat találkozott Ernővel. A harmadik rund kikérése után koccintottak az idei több termésre, majd ittak még kettőt. Ezután jött az, ami Ernőt képletesen nyakon csapta. Mihály száját megtörölve a friss lőré levétől úgy döntött, hogy megtudja, mi értelme Ernő életének e földön.Hősünk a wiszkitől rezzenéstelen redőkkel arcán részletesen beszámolt róla, hogy hetek óta nem leli örömét a monoton kapálásban és nem tudja mi tévő legyen. Hogyan tud e sekélyes talajú slamasztikából kilábalni. Mihály keresztbe álló szemei hirtelen új fényre leltek. 20 évvel ezelőtti önmagára ismert Ernő mély barázdái között. Előbb terelte a témát kicsit. Kocsmában, még alig ittasan nehogy már komoly dolgokról társalogjanak. Ittak még egy kört, majd Mihály az új női divatra terelte a szót. A szomszéd faluban járva feltűnt neki, hogy a mai modern városhoz közelebb lakó női teremtések az új módi szerint fekete gumicsizmát húznak úton-útfélen. Ez eddig nem volt szokás faluhelyen, így kikérte a gumicsizmák szakavatottjának, Ernőnek véleményét. Ő elmesélt mindent, amit a gumicsizmák összetételéről, viselési szabályairól és indokoltságáról tudott, majd megegyeztek abban, hogy a szomszéd Rózsikának jól, a fejőnő Jolánnak rosszabbul simul a vádlijára munka közben, ráadásul a híradóból rémlett nekik, hogy fogyasztóvédők kimutatták, meddőséget okozhat az egyik alkotóeleme a ftávsav-észter. Az egészség pedig se eddig, se ezek után nem mehet a munka rovására faluhelyen.
Jött a következő kör. Majd még egy.. A hangulat fokozódott, a drága idő múlt, így dűlőre kellett jutni motiváltságügyileg. Mivel februárban még nincs termés, Mihály úgy gondolta, hogy Ernő fizetését, ami nem a hivatalos, hanem a másik, a bónusz, vagy mi, na azzal köti az ebet a karóhoz. Osztott, szorzott, rendelt még két kört, hogy jobban menjen a matek és rájött, hogy Ernő munkáját a sikerben fogja mérni. Célprémiumot kell határozni, mert abban van minden. Főleg a jövő. Kiszámolta, hogy mivel idén kevesebbet vetnek, mint tavaly, így a termés is kevesebb lesz, a pénzt azután adja, ha Ernő eléri a tavalyi szintet. Ha meghaladja, akkor többet kaphat. Ha nem haladja meg, akkor a különbséget levonja Ernőtől. Megmondta mennyi volt a tavalyi. Ittak még egy kört a wiszkiből a motiváltság miatt. Megrázta az értetlen Ernő kezét, hogy bízik benne és a cél elérésében. Majd megköszönte a részvételt és távozott. Így esett meg az, hogy Ernő még mindig kapál.
